Szabadka Pécsre jön. Ez külön öröm, és várakozással teli esemény. Különösen annak, aki mindkét városhoz kötődik. Hiszen egy olyan rangos eseménysorozat keretein belül találkozhattam a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbi et Orbi című (és Urbán András által rendezett) előadásával, mint a VIII. POSzT. Már a darab rendezői alcíme: „verbálisan textuális oralitás” is kíváncsivá tesz. Vajon Pilinszky János művét „fokozatosan mellőzve” milyen mondanivaló tárul majd elénk??? Sokat sejtető mondatok.

A színházterembe lépve már várnak a szereplők. Mintha mi költöztünk volna be az ő otthonukba. Sétálgatnak közöttünk. Lazán öltözve, pizsamában, hálóingben. S már elő is kapom a kis szórólapocskát a mottóval: „mindenki abban alszik, amiben akar.”
Majd hirtelen sötét lesz, s csak a fehér szék „világít”. Az előadás első szakaszának eszköze, melyen a négy szereplő mindegyike külön-külön szembe néz önmagával és a másik három kérdező (vallató?) keresztkérdéseivel, mintegy meggyónva ezzel bűneit. Móni az ártatlan, jól nevelt leányzó, kinek csak annyi a gondja, hogy „szép is és okos is”, s akiről kiderül, fűti a testi vágy, s végül elárulja:  már egy abortuszon is átesett. Majd Tibi, aki szigorú erkölcsei, elvei rabjaként hiszi magáról, hogy ő makulátlan és támadhatatlan, miközben csak szeretetéhségben szenved, és éppen a főnöke ellen vall. Zoltán a fiatal pedofil pedagógus, s legvégül Zsuzsi, aki csak látszólag hétköznapi nő, feleség. Valójában küzd önnön vágyaival. S bár még csak az előadás elején vagyunk, a provokatív és leleplező szituációkat szemlélve fel is merül a kérdés: most én jövök?
Ám ezen átlendülve el is kezdődik a gondolatok kibontakoztatása. Mind a négyen vezekelnek bűneikért.  Móninak szappannal mossák meg a nyelvét, később tömi magába a halat. Tibi egy hordóban fekve magzati pózt vesz fel, s újjászületik, ám egyik kérdezője meg is korbácsolja. Zolinak a kislány szerepébe bújva kell szembesülnie azzal, mit is tett valójában. Zsuzsi őrjöngő monológban tör ki, ahogy szembesül nimfomániájával.

Pikcsörsz: Molnár Edvárd

A darab második felében teszi fel a rendező azokat a kérdéseket, melyek minden embert elérnek egyszer. Isten léte, nem léte, helye az életünkben. Fel lehet őt hívni bármikor, mikor szükség van rá? Megfogalmazódik a megtisztulás utáni vágy a szereplőkben. Ám, felmerül a  kérdés, vajon létezik-e kegyelem, s az milyen formában, milyen módon ér el a bűnöshöz.

Mikor beültem a terembe, csupa kíváncsiság és várakozás voltam. Miután kimentem, csupa kérdés és gondolat. Olyan élmény, melyet megosztanál másokkal is, amiről beszélgetni és beszélni kell. Értékes, gondolatébresztő, felrázó, a mai hamis világba üvöltő üzenetet hallottunk. Olykor elmosolyodunk, talán nevetünk is, ám meg is borzongunk sokszor, amíg benn ülünk. Olyan erőteljes előadás, mely magával ragad,  véleményt kényszerít ki. Senki sem maradhat pusztán passzív szemlélője. Megérint. Hatása továbbkísér a színház falain kívülre is. Megköveteli, hogy elgondolkodjunk a kérdéseken, melyeket felvet. Hisz azok bennünk vannak. Kérés csupán az, feltesszük-e, fel merjük-e tenni magunknak őket.

- - Mendrei Orsolya

Díjak:

A POSzT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) szakmai zsűrije különdíjat adott a KDSZ színészeinek, Béres Mártának, Erdély Andreának, Mikes Imre Eleknek és Mészáros Árpádnak az Urbi et Orbiban nyújtott művészi teljesítményért.

A VIII. POSzT díjazottjainak teljes névsora: www.poszt.com.

A KDSZ 2008. június 2-án az Urbi et Orbi c. előadással szerepelt az 53. Sterija Játékokon. A fesztivál díjkiosztójára június 5-én került sor, melyen Színházunk két díjat vehetett át: a Sterija Játékok kritikusai kerekasztalának díját a Legjobb előadásért,  valamint Béres Márta a "Dara Darinka Čalenić" Alapítvány legjobb fiatal színésznőnek járó díját.